Itt egy fontos kitételt kell tennünk. A sajtószabadság címzettje és jogosultja nem az újságíró, hanem a tulajdonos. A tulajdonos pedig nem úgy érvényesíti az akaratát, hogy megmondja az újságíróknak, mit írjanak, hanem hogy olyan világnézetű újságírókat alkalmaz, akik meggyőződéssel követik az irányt, amit a tulajdonos képvisel.
Dull Szabolcs, az Index főszerkesztője a lap munkatársait maga mellé állítva ez ellen az elv ellen intézett heteken át tartó kihívást. Ha a tulajdonos enged, gyakorlatilag elveszíti a kontrollt tulajdona fölött. Nem engedett, meglépte a főszerkesztő hetek kitartó munkájával kiprovokált kirúgását. Egyszerűen nem tehetett mást. Senki nem tehetett volna mást.
Hogy szinte az összes munkatárs vele ment, ennek a téves önképnek a következménye. Úgy érezhették, hogy a sajtószabadságot, a sajtószabadságért áldozatot hozó kollégáikat árulják el, ha maradnak.
Könnyen lehet, hogy a volt Indexesek most támogatást kapnak egy ellen-Index létrehozására. Lehet, hogy mindenféle pénzek jönnek majd, holland pénzek, norvég pénzek, Nyílt Társadalom pénzek, uniós pénzek. Lehet, hogy létre is jön majd valami – de az nem az Index lesz, hanem egy sértődött és elfogultan ellenzéki portál, amelyikből viszont van már egy tucat így is. Kérdés, hogy az eredeti Index megmenthető-e, hiszen jól bevezetett brand, kidolgozott lapstruktúra, tökéletes informatikai háttér. Kérdés, van-e erő megkísérelni a továbbvitelt. Egy-két napon belül meglátjuk.
Egy dolgot viszont nem szabad elfelejtenünk: ha egy ajtó becsukódik, legtöbbször kinyílik egy másik. Hamarosan kiderül, melyik lesz az.”